Rozsdamentes acél alkalmasság

Az oldatos kezelést követően a szakítószilárdság viszonylag magas, -általában 800 és 1100 MPa között mozog{3}}, és nem csökkenthető. A munka -keményedési sebessége meredeken növekszik, a hideg-megmunkálási szilárdítási együttható (K) nagyobb, mint 15; ez megnehezíti a feldolgozást és növeli a termelési költségeket. Noha az anyag kiváló kopásállóságot mutat, hajlítási és -hidegfejezési műveleteknél gyenge a teljesítménye. Ezenkívül a hagyományos 200{13}-sorozatú acélok nagyon érzékenyek a szemcseközi korrózióra, amely érzékenység még stabilizáló elemek hozzáadásával sem csökkenthető. Tekintettel ezekre a jellemzőkre, a -nagy szilárdság, a határozott munkavégzés-keményedés és a jó kopásállóság-az anyag specifikus tulajdonságai hatékonyan hasznosíthatók a gyakorlati alkalmazásokban. A tipikus 200- sorozatú rozsdamentes acélok kémiai összetételének összehasonlítása két kategóriát tár fel a széntartalom alapján: az egyik széntartalom meghaladja a 0,10%-ot, a másik pedig viszonylag alacsonyabb széntartalmú (ami befolyásolhatja a kopásállóságot). A mangán (Mn) jelentős hozzáadása lehetővé teszi a nikkel (Ni) tartalom jelentős csökkentését, jellemzően mindössze 2–6%-ra, ezáltal nagymértékben takarékoskodva a nikkelfelhasználással. Mivel azonban a króm (Cr) tartalom 14% és 20% között marad, az anyag korrózióállósága nem sérül, így a 200-as sorozat számos területen használható.